Rate this:

Az ember elkényelmesedik/stresszes/nincs ideje/fáradt/kifogásokat keres/ésatöbbi, és rögtön zacskós tésztát vacsorázik és az édesanyja süteményéből reggelizik. Nevetséges.

Hat (vagy talán hét?) napja próbálom újra megtalálni az egyensúlyt és fogyni egy keveset. A következőket azért fogom leírni, hogy ha a jövőben jönnek nehéz percek, újra tudjam mindezeket olvasni és motiválni tudjam magam.

1. Először is, nincs szükségem olyan sok ételre, mint amennyit korábban megettem. Nem fosztom meg magam semmitől azzal, hogy nem zabálok. Sőt, a jobban megválogatott ételek több tápanyagot is tartalmaznak. Ha egy pillanatra is úgy érzem, hogy most szenvednem kell, mert elveszek magamtól valamit, muszáj arra gondolnom, hogy a testemnek egyszerűen nincs szüksége arra a csokira, arra a kínaira, arra a fehér csodakiflire, a lelkemnek meg talán van, de inkább megveszztegetem valamivel és elterelem szépen a figyelmét.

2. A több és jobb minőségű tápanyagnak, a sok fehérjének és a korlátozott mennyiségű “rossz” szénhidrátnak köszönhetően nem is vagyok olyan éhes, mint amilyenre számítottam. Egy teljes kiőrlésű gabonából készült kifli sajttal és sonkával pont annyi ideig tart jóllakottan, mint 3 szelet puffasztott búza sonkával, sőt, mint egy uborkából, mozzarellából és sonkából összeállított tál. Akkor minek egyem a kiflit?

forrás: organicfertilitybible.com

3. A sok szénhidrátot tartalmazó ételek csak álmosítanak, gondolom, a vércukoremelő hatásuk miatt (?). Ha eddig nem is hittem el, most már tudom, miért kellett reggeli után mindig a kávé!

4. Az ilyen ételek szomjassá tesznek. Ennek olvastam is a magyarázatát valahol, köze van talán az inzulinhoz, nem is tudom, de a lényeg az, hogy múlt kedd óta egyszer sem éreztem azt a kínzó szomjúságot, amit régebben egy tésztás, kenyeres étel után.

5. Nem is értem, de pont annyi ideig maradok jóllakva egy tál leves után, ha van benne tészta, ha nincs… Persze a csipetke nagyon finom tud lenni, de haszontalan, sőt, ha feleslegesen viszem be, akkor igazából káros is.

6. A “titok”, amit már ezerszer olvastam, de csak most tapasztalom igazán: mindig kell itthon tartani elegendő mennyiségű és jó minőségű ételt. Macerás 2-3-4 naponta bevásárolni, sőt, néha a lenti zöldséges is messzinek tűnik, de kell ez a gyakoriság, ha cél az, hogy mindig legyen itthon friss zöldség és gyümölcs. Ha este fáradtan hazaesek és nincs itthon semmi, amiből 10 percen belül valami finomat össze tudok dobni, akkor jön a donpepe.hu, ahonnan biztos nem salátát fogok rendelni.

forrás: crossfitanaerobicinc.com

7. Apropó, ételrendelés és kajáldák. Drágán és könnyen lehet rendelni vagy elmenni valahová, viszont két dolgot lehet tenni olcsón és könnyen:  tésztás és rizses ételeket  főzni, vagy elkészíteni valami tápláló, finom, viszonylag alacsony szénhidráttartalmú és alacsony glikémiás indexű/terhelésű cuccot. Akkor?

8. Rengeteg módszer van, amik közül lehet választani, de nem biztos, hogy kell. Nagyon sok módszer mellett rendkívül meggyőzően érvelnek a kitalálóik és a követőik, és a legtöbb módszerben meg is lehet találni a logikát. Ezek közül eleve nehéz választani, és még ha sikerül is, gyakran azzal lehet szembesülni, hogy a módszer nagyágyúi egyszercsak képesek és meggondolják magukat  tapasztalataiknak megfelelően finomítanak a rendszeren. A paleó külföldi atyja nem sajtpárti, a hazai meghonosítónak meg akkora problémája már nincs vele, a Zónás bácsi kiad öt könyvet az átlagembernek, a sportolónak, ennek, annak, meg amannak, Schobert Norbi meg csak átkódol és átkódol és átkódol és aztán meg már egyáltalán nem kódol. Ez ahhoz vezethet, hogy áll az ember a hűtő előtt és egy darab kolbász vagy körte fölött agonizál. Szóval a megoldás, szerintem: kitapasztalni, mi működik, és nem a legújabb tiszteletreméltó szakembert hallgatni.

9. A krumpliról nem mondok le. De hosszas, önmagammal folytatott tárgyalások után arra jutottam, hogy nincs rá mindennap szükségem, hetente egyszer-kétszer meg kell, és kész.

10. Végül pedig, ami a hosszas tárgyalásokat illeti: hosszú távon kifizetődő, ha nem gondolok sokat az evésre, és az élelem beszerzése, elkészítése és elfogyasztása nincs központi szerepben az életemben. Ezt Tracy Reifkind legutóbbi bejegyzései segítettek megérteni, ha jól emlékszem. Ha ő írt a vécépapírról, akkor ő volt az

Ha egy hét múlva megint ki sem látszom majd a spagetti mögül, azt is megírom.

forrás: graphicleftovers.com

Advertisement