Rate this:

Bú. Vége van. Nem is volt érdemes belekezdeni a Nagy Mesébe, mert sajna annyira nem volt eseménydús, mint amennyire annak ígérkezett. A legnagyobb fájdalmam persze nem az, hogy nem edzhettem félliteres vizespalackkal, de legalább azokat a nagylabdákat kipróbálhattuk volna.

Szóval, ami történt: a legtöbb óra hasprésekkel, térdelős fekvőtámaszokkal és lábemelgetésekkel telt. Ez utóbbit eljátszottuk ülve, állva, fekve, oldalra, előre, hátra, egyenes lábbal, behajlított lábbal, egy lábbal, jobb esetben háton fekve páros lábbal. Egyszer használtunk kosárlabdát,  a harmadik órán. Ezt adogattuk, mint a Sekiloníl, jobbról balra, balról jobbra, elölről hátra, hátulról előre, mindenhogy. Feldobtuk, megpördültünk, elkaptuk, vagy feldobtuk elől és elkaptuk el kellett volna kapnunk hátul, és fordítva. A tanár mindig megpróbálta bemutatni, mit vár, de csak elvétve sikerült, legyünk őszinték.

Kétszer használtunk ugrókötelet, az egyikről már írtam is, másodszor zsámolyokkal kombináltuk valamikor a 7-8. óra környékén. Párban dolgoztunk: amíg az egyikünk ugrott mondjuk harmincat páros lábbal a kötéllel, addig a másik ugrált a zsámolyra elölről vagy oldalról, páros vagy váltott lábbal. Értitek: hetekig fekszünk és hasprésezünk, utána meg adunk a térdeknek meg mindennek egy kis high impact halálugrás-sorozattal.

Aztán egyszer meg az volt, hogy vagy 50 ember (két csoport összevonva) felállt két egymással szemben lévő sorba, nagyon szorosan, nagyon összenyomva, és 2-3 kilós medicinlabdákat dobálgattunk egymásnak. Like, really? Végülis nem panaszkodom, csak egyszer talált térden egy eltévedt labda, volt, aki rosszabbul járt.

Aztán, felméréseket is csináltunk ám, mert ha valaki diplomázni akar Debrecenben, annak kötelező testnevelésre járnia, és aki jár, annak kötelező teljesítenie a HunagroFit próbát, tehát máma má nem úgy van, hogy párszáz kredit, néhány nyelvvizsga, kettő diplomamunka és egy-két államvizsga, és hipp-hopp megvan egy mesterdiploma, hanem már kettő-három darab Cooper-tesztet is teljesíteni kell.

Ahányszor vesz fel az ember tesit, annyiszor kell megcsinálni a próbát. Az én első félévem során még nem volt kötelező, aztán nem is Coopert csináltam, hanem az oktató által választott ingafutásos tesztet, de most nem menekültem, megvolt a Cooper. 1800m sikerül ( emlékeztetőül, ha valakinek már feledésbe merültek volna a középiskolai éves futótesztek: ezt ugye 12 perc alatt). Ha jól tudom, ezzel pont az edzetlenség határát súrolom, és talán éppen átcsúszok az átlagosba, de messze nem átlagosnak éreztem ezt az eredményt, inkább átlagon alulinak – viszont az erőfeszítést átlagon felülinek.

trainharder.co.uk

Háromkilós medicinlabda fej fölött való hátradobása volt a másik teszt, itt 8 méter valamennyi lett volna a “jól megfelelelt” szint. Ha jól emlékszem, 5 és fél méter körül dobtam, talán (hátha) 6 és fél. Felülések voltak még 4 perc alatt, nem rögzített lábbal, tarkóra tartott kezekkel, 80  a jó eredmény, nekem 79 lett. Fekvőtámasz: 15 a jó eredmény  a nem térdelős változatból, talajig persze, nekem 20 lett.

A futással elment egy óra, a labdadobás, fekvőtámasz és felülés viszont csak oda voltak dobva egy-egy óra végére. Hát ennyi. A tanárról nem merek írni többet, ki tudja, ki olvas mit és mihez kezd vele. Ja, csak még annyit: maga Cooper doktor írt arról, hogy nem szerencsés egy kis körön belül mindig ugyanabba az irányba futni, pláne akkor nem, amikor egy pici, levegőtlen tornateremről van szó és hetente 15-20 körről.

A többi néma csend.

Advertisement