Rate this:

Megint egy nagyon intenzív bemelegítés, megint egy furcsa “erősítőblokk”. Kocogás után 20-25 percig ugrókötelekkel szenvedtünk, huszat így, huszat úgy, aztán azonnal harmincat még amúgy. Majdnem minden ment akkor, mikor előre kellett hajtani a kötelet, de ön-és közveszélyes voltam, mikor hátrafelé kellett. Akkor már csak csendesen csodálkoztam, mikor megpróbáltunk egy áthajtás alatt kettőt ugrani (double under). Ez még a tanárnak se ment, más se annyira, de rendületlen magabiztossággal mutatta be egyik figurát a másik után. (Papucsban, ami külön “becsülendő”.) Én viszont már majdnem úgy pörgettem, mint Buddy Lee: mindig csak centikkel maradtam le az összes double-under-ről, ami jól hangzik, de csak azt jelenti, hogy “nem sikerült”. De a lényeg: nagyon próbálkoztam , nagyon kapkodtam a levegőt , és nagyon fájt a sípcsontom .

(CrossFit-videó, megjegyzem. )

Ezután átmentünk egy kisebb terembe és megejtettük a szokásos tornás blokkot. Most végig volt zene, de megint azt mondom, bár ne lett volna. Nagyon szenvedélyes-szenvedős zene ez a tuc-tuc műfaj. Egy nő könyörög, hogy engedje már el őt a pasi, egy másik esdekel, hogy ugyan lőjék már le, egy férfi részletezi, mennyire magányos… És mégis, rájöttem, hogy sok értelme volt azért ennek is: mindig ritmusra mozogtunk és ez nagyon megkönnyítette a munkát. Másrészt viszont ha lassabban és alaposabban mozogtunk volna, talán hatásosabbak lettek volna a gyakorlatok. (Na jó, ezt most már olyan, mintha 3-4 ember vitatkozna itt, nem akar még valaki beszállni? )

Maguk a gyakorlatok: állásban kis törzsdöntések oldalra tarkóra tett kézzel, lábemelés oldalra, előre, hátra, kis guggolások, nem teljes kitörések, és sokféle kargyakorlat: kis körzések oldalra kinyújtott karral, karkeresztezések elől nyújtott könyökkel meg egy csomó hasonló dolog, amiket annak idején Rubint Réka-dvd-ken láttam. És csináltam. Vállalom.

Aztán hanyattfekvésben jöttek a hasprések, csípőemelések hajlított térddel, hasonfekvésben törzsemelések, lábemelések, és – dobpergés – fekvőtámaszok is voltak! Kétszer vagy háromszor 10, térdelve. A tanár lógatta a fejét, így az ért le elsőnek. Szerintem ez annyira nem jó ötlet, ha már térdről megy, legyen minden szabályos. Egyébként úgy két hónapja kezdtem el igazán érteni és értékelni az ilyen fekvőtámaszt: nem arról van itt szó, hogy az ember négykézláb esztelenül hajlítgatja a könyökét az örökkévalóságig. Ha ugyanúgy feszít a törzs és a far, mint a rendes fekvőtámasznál, akkor ez is kemény gyakorlat. Erre mellesleg akkor jöttem rá, mikor télen sok- jónéhány pár hetes edzéskihagyás után fekvőzni óhajtottam volna, de nem nagyon ment.

Örültem közben, hogy jól mennek a gyakorlatok. Inkább unatkoztam közben, mint szenvedtem, pedig minden nagyon szabályosan akartam csinálni. “Égett” is majdnem minden használt izmom egyszer vagy többször az óra során, de összességében nem volt nehéz. Ez az ugrálós részre nem vonatozik, ott azért rendesen elégedetlenkedtem …) És mégis, másnap izomlázam volt a hasamban, lábamban, a fenekemben, és, ha jól emlékszem, a mellizmaimban is. Jaj, csak az a zene kicsit visszafogottabb lenne…

Advertisement