A következő írás egy eddig rafináltan titokban tartott szinkronblogolós projekt egy része. Eddig is előfordult, hogy résztvevőkkel együtt gondolkodtunk ugyanarról a témáról, így különösen örültem, hogy itt egy lehetőség, ami segít kiterjeszteni a virtuális párbeszédeinket. A téma közös: hogyan változik egy ember mozgásról alkotott felfogása, amikor a Nagy Ő belép az életébe, és hogy változik a Nagy Ő, amikor a sport lép be emberünk életébe, illetve mi történik akkor, ha a kettő esetleg összeegyeztethetetlennek tűnik. Velem egyidőben a következő Blogoló Hölgyek is közzéteszik a saját verziójukat: Kriszta (Nők mozgásban), Szöszkeboszi (Pilates), Kameo (MrsBur), Kriszti (aerobikzona), Timi (Nő a tükörben) és Noémi (Mozgás!).
Több magánéleti részletet osztok meg itt, mint amennyit az utca emberével ismeretlenül megosztanék – “avagy belenyúlok a saját darázsfészkembe”. Kérlek, Olvasó, hogy ha hozzá szeretnél szólni ehhez a bejegyzéshez, ne élj vissza az őszinteségemmel. Inkább oszd meg Te is a saját történetedet velünk.
Íme, az én sztorim ![]()
Első verzió:
Hát én ezt nem értem. Mit vagy ilyen éhes? Egy nő ne egyen – egy nő csak csipegessen. Nem megy le az a vércukor, ne aggódj már. És ne tornázz túl sokat. Még megsérülsz. Meg akkor izzad az ember, az meg egy nőn különösen… hát érted, milyen. Volt egy ismerősöm, egy ilyen kis csaj, aki a teremben mindig az oldalára feküdt és lábemeléseket végzett, és attól voltak formás lábai. Az edző is mondta neki, hogy a lányoknak nem szabad mást csinálni, és ennek a csajnak is ettől lettek ilyen formás lábai. Nagyon jól nézett ki. Úgyhogy szerintem te is, ha jól akarsz kinézni, csináljál ilyeneket. A guggolást azt én is csináltam, de megsérült a gerincem. Amúgy lányoknak nem jó, mert túl izmosak lesznek tőle. De tényleg, a gerincemmel van baj, mert túl nagy súllyal guggoltam, azóta nem csinálom. Vettem ezt a kondigépet, ami az egész előszobát elfoglalja, de még félig rajta van a csomagolás, majd akkor használom, ha lesz időm. Nem érdemes belekezdeni egy ilyen edzős dologba, ha nincs időm meg nincs pénzem kreatint venni. De régen nagyon erős voltam, meg jó izmos. Most csak azért véknyabb a combom, mint a tied, mert a gerincem… De amúgy jó nagy voltam. Na, visszatérve rád, te csak csinálj lányoknak való dolgokat, használd azokat a műanyag egykilós súlyzókat, amik vannak neked, és ne erőlködj. Csak túl izmos leszel, és akkor még nagyobb lesz a combod. Szépen lábemelgetés meg ilyesmi. Ja, és a múltkor is megijesztett, hogy gyorsabban etted meg azt a két szelet pizzát, mint én. Mindig mondom, nem normális, ha egy nő eszik, az már zabálás. A csipegetés szexi.
Második verzió:
Mit is mondtál, mi is az a CrossFit? De érdekes! Tényleg. Csináljuk együtt! Mutass már néhány gyakorlatot, menjünk ki télen-nyáron, sötétben-világosban a ház mögötti játszótérre, segítek felakasztani a tornagyűrűdet, és csináljunk valamit együtt! Vegyünk egy kettlebellt! Vonatozzunk le Pestre, álljunk egy parkolóban háromnegyed órát a hidegben és esőben, és várjuk a srácot, aki el akarja adni a használt vasát. Aztán ezt tegyük egy bőröndbe, és irány haza! Ez a pszeudo-tizenhatos túl nagy, nem baj, vegyünk egy tizenkettest! Figyelj már, ez nem állapot, hogy nem tanulod meg rendesen a gyakorlatokat! Menjünk edzőhöz, valahogy csak kigazdálkodjuk! Nyugodtan hallgass zenét edzés közben, melyiket indítsam el neked? Mehet nyugodtan hangosabban is. Add ide, én szívesen videózlak. Mérem az időt is. Hány másodpercenként szóljak? Adjak valamit? Ilyen akció többet nem lesz, ezt most kell megvenni. Dehogynem, lesz rá pénzünk. Majd én lemegyek a futár elé, ne aggódj. De jól néz ki a karod! Hozzak még neked csokit?
A különbség: az első egy pszichopata gennyláda, aki rendkívül sikeresen keserítette meg egy tizenéves lány életét, a másik egy Jólelkű Férfi, aki a tenyerén hordoz. De drámát és végleteket félretéve: hogyan ütheti és hogyan egészítheti ki egymást a címben említett két dolog?
Ha nem jön össze
A klasszikus probléma:
- Fiú csak magának akarja Lányt, nem tetszik neki, hogy esetleg hímnemű partnerekkel teniszezik vagy férfi jógaoktató igazgatja a tagjait. Különben is, minek akar túl csinos lenni? Aztán a végén még túl sok önbizalma lesz és folyton nézegetni fogja magát a tükörben, aztán végleg felbátorodik és keres végre egy pasit, aki jobban bánik vele, mint én, ááá!
- Lány nem érti, miért gyúr a pasija, ott van a büdös edzőteremben azzal a sok bunkóval, a szettek között biztos bunkó vicceket mesélnek és kitárgyalják a szexuális életüket. Pfuj. Vagy miért költ ilyen sokat a biciklijére, amikor virágot is vehetne szíve hölgyének? Most komolyan, a wellnesshétvégén is futni akar? Meg mi az, hogy jógázni, neadjisten táncolni akar? Buzi-e? (Néhány férfinak talán pont emiatt nem fűlik a foga a Pilateshez, Szöszkeboszi biztos tudna mesélni a karmikus feladatáról
)
A problémán egy kis csavar:
- Fiú biztatja Lányt, hogy csináljon sok hasprést, hogy fog így neki gyereket szülni? (Ezt szó szerint így hallottam és azóta se értem.) És mi ez a kibuggyanó háj? Tüntesd már el, hogy nézel ki?!? Leszel szíves fittnek lenni, ha velem akarsz mutatkozni. Már megint itthon akarsz maradni punnyadni? (Bizony, ebbe a végletbe bele sem gondolunk. Timi írása hívta fel erre a figyelmem: akik csak a közös edzések közben tudnak egymásra találni és egy nyelvet beszélni, nem járnak jobban azoknál, akik egyáltalán nem edzenek együtt.)
- Lány számon kéri Fiún, miért nincs olyan kockás hasa, mint a szomszédnak és miért kell költözködésnél segítséget hívni, miért nem bírja el egyedül a szekrényt? Leszel szíves masszívnak lenni, ha velem akarsz mutatkozni.
Ha összejön
- Mindegy, hogy Fiú vagy Lány volt “előző életében” aktív, ugyanolyan jól be tudják vonni a másikat, ha pedig mindketten sportosan érkeznek a kapcsolatba, akkor vagy tudnak együtt mozogni, vagy, ahogy Szöszeboszi is írta, békén hagyják egymást és továbbra is mindketten űzik a maguk sportját. Esetleg át is csábíthatja az egyik a másikat a maga területére, mint ahogyan ez Noémiéknél történt, persze csak akkor, ha nem élnek egyikükben sem a fent említett tévképzetek. Ha Lány Pilatesezik, Fiú meg testépít, akkor csak akkor fognak félúton találkozni, ha egyik sem gondolja azt a másik mozgásformájáról, hogy nemhez kötött vagy hogy negatív irányba befolyásolja a másik személyiségét és a legrosszabbat hozza ki belőle (tehát Lány nem gondolja például azt, hogy Fiú egyből bunkó lesz és köpdösni kezd, amint kezébe vesz egy súlyzót vagy kilép a focipályára).
- Ha korábban egyikük sem volt aktív, akkor én sem látok arra esélyt, hogy ez varázsütésre megváltozzon. Ha ilyenkor az egyik fél mégis életmódot szeretne váltani, és a másik valami tévképzet miatt hátráltatja, akkor ugyanott vagyunk, hogy ne-magadra-fordíts-időt-és-pénzt-hanem-rám-vagy-ránk. De mivel ez itt a “ha összejön” című fejezet, ne erre koncentráljunk, hanem tegyük fel, hogy a másik támogatja, nem sajnálja tőle az új örömöket és vele is tart.
Magyarul: az se jó, ha a felek lehúzzák egymást, nem tisztelik a másik választását és le akarják beszélni a mozgásról, meg az se jó, ha beleerőltetik a másikat valamibe és éreztetik vele, hogy nem elég vékony/izmos/fitt/kitartó – ahogyan Kriszta is írja, ezzel óriási károkat lehet okozni még akkor is, ha a szándék tiszta.
Na meg az se jó, ha az egyik fél nézi, ahogy a másik csak tesped és kövér és beteg lesz. Az se jó, ha a féltékenység hajtja őket, az se jó, ha buta sztereotípiáik vannak bizonyos mozgásformákról. Az se jó, ha az egyik fél csak a saját fizikuma fényezésével van elfoglalva, meg az se jó, ha elhanyagolja magát és meg sem próbál vonzó lenni, kizárva így azt a fajta gyönyörű “kivirulást”, amiről Kriszti ír.
Akkor mi is a jó? Akár mozgásról, akár másról van szó, ha van kölcsönös szeretet és türelem, akkor nagy baj nem lehet. Kameoék példája is szívmelengető, de azért nem kell ilyen messzire mennem jó példáért. Zárásként jöjjön egy olyan hozzáállás, aminél kívánni sem lehetne jobbat. Nagy tapsot a Vőlegényemnek
:
Higgye el a kedves Blogolvasó, hogy soraimat nem önreklámozás szándéka szüli, igazából el sem olvastam még, Zsuzsa mit írt, nehogy befolyásolja a gondolataimat. Szerintem a sikeres párkapcsolat egyik titka az, hogy a felek nem áldozzák fel a szenvedélyüket azért, mert a másik fél azt esetleg nem propagálja. Ha egyikük legkomolyabb céljai és vágyai a másik szemében nevetségesek, vagy irritálóak, akkor arra a párkapcsolatra lehet is önteni egy nagy vödör hideg vizet. Ha a párodnak nem tetszik, hogy mozogsz, mert attól fél, hogy nőietlen leszel, meg hogy összemegy a melled, vagy mert esetleg erősebb leszel mint ő, akkor érdemes elgondolkodni a jövőtökön. Egy nő a méreteinek bármilyen irányú megváltozása által soha nem lesz kevésbé nő. Butaság lenne a Nőiséget külső jegyekben rejlő tulajdonsággá degradálni (mellesleg a férfiak esetében is érvényes ez).
Az azonban igaz, hogy a szenvedély sokszor túlzásokhoz is vezethet. A kitörő lelkesedésnek lehet következménye a csalódás, esetleg a sérülés is. Ennek elkerülése érdekében szükség van arra , hogy a párok odafigyeljenek egymásra, de a figyelmükkel ne akadályozzák a másikat, féltés címszó alatt ne tiltsanak meg mindenféle mozgásformát a másiknak, ami nem szivacseszközökkel és jégkorong-felszereléssel végzendő lehetőleg puha talajon. Az a mozgásforma, életmód, sport, akármi, amit tömegek űznek, és nem áll fel az ember hátán a szőr, ha meglátja például egy Tvrtko dokumentumfilmben, vagy az eszement Jackass videókban, az már eléggé biztonságos.
Azonban túlzásba másként is lehet esni. Az építő jószándékot is lehet piszkálódásként értékelni, és ledorongolni a szegény barátot, vagy barátnőt akkor is, amikor neki aggodalmával semmiféle korlátozó célja nincs. Érdemes észben tartani azt, hogy az az ember, akit valóban szeretsz, és aki valóban szeret Téged, a legnagyobb lelkesedésed idején is őszintén fog beszélni Veled, és féltése nem lesz túlzás. A kulcsszó, akármilyen lányregényesen is hangzik, a szeretet és az egymás iránt érzett tisztelet. Ha ezek megvannak, bár lehetnek kisebb összezördülések, azért még mindig minden a legnagyobb rendben van.
Fontos tudni, hogy két ember több mint egy, és amit mind a ketten biztonságosnak tartanak, az máris kétszer annyira biztonságos. Ha az egyik fél beleegyezik abba, hogy a másik sportoljon valami veszélyesnek tűnőt, azzal már vállalta is a felelősséget párja esetleges sérüléséért. Szóval oda kell figyelni, és hallgatni kell a józan észre, de még egyszer mondom, ha egy párkapcsolatban az egyik fél nagyon extrém, a másik pedig egyáltalán, még elméleti síkon sem az, akkor nagyon komoly problémákkal néznek szembe a jövőjüket illetően.
Összefoglalva: egy párkapcsolatban az a fontos, hogy ne forduljon ki senki önmagából miatta. Persze lehet kritikusnak lenni, de a kritikákról értelmesen el lehet beszélgetni, és eloszlatni minden egyes kételyt, ami egy adott szenvedéllyel kapcsolatban felmerül. Ezzel zárom soraimat, remélem sikerült valami okosat írnom, ami esetleg segíthet egy párkapcsolatában boldogtalan leányzón, vagy fiatalemberen. Így kívánok minden kedves Blogolvasónak további szép napot, olvassátok Zsuzsa blogját, én is azt teszem (nem mintha szüksége lenne reklámra
)!


[...] FredYoong – Sport és párkapcsolat, avagy belenyúlok a saját darázsfészkembe [...]
By: Love Hurts « Mozgás! on 2010. October 28.
at 09:06
Az egész cikket imádom Zsuzsa, de a fő kiemelendőm az, hogy a pasid Egészen Különleges Látásmódot képvisel. Úgy szumma rátok nagyon lájk
By: Szöszkeboszi on 2010. October 28.
at 09:12
[...] Noémi Love Hurts Szöszkeboszi Sport és pár és kapcsolat Timi Mozgás a tükörben Zsuzsa Sport és párkapcsolat Kriszti Sport és párkacsolat – Szinkronblog projekt Én a saját írásommal arra [...]
By: Mr and Mrs Bur exercise together « DIetARY of Mrs Bur on 2010. October 28.
at 09:27
A “karmikus feladatomról” annyit, hogy egyszer volt egy pár, akik hozzám jártak együtt – nem értek a férfilélekhez, de biztos valamelyest frusztráló lehetett az egyébként sportos srácnak, hogy a menyasszonya sokkal ügyesebben és szebben csinálta. Nem panaszkodott, és küzdött ezerrel, és azt hiszem, egy életre megjegyezte, hogy nem egy lenézendő tinglitangli mozgásforma.
(Ha pasik vannak, szoktam beletenni fekvőtámaszt is, attól van egy kis sikerélményük.)
By: Szöszkeboszi on 2010. October 28.
at 10:20
tudom, ez nem párkapcsolati vonatkozás, de én igazából a tesóm miatt próbáltam ki a Pilatest. Korábban úgy gondoltam, hogy nem igazán nekem való mozgásforma, de tesómnak a gerince miatt többen is ajánlották. És hát szegény gyerek ne menjen egyedül, elkísértem. Ő azóta is rendszeresen jár, én meg ha tudok, elmegyek, de a lényeg, hogy neki köszönhetően csalódtam nagyon kellemesen a Pilatesben. Meg Szöszkeboszi miatt, mert ő adta meg az utolsó lökést, hogy nekünk tényleg ez kell
By: Noémi on 2010. October 28.
at 10:23
Szöszkeboszi, érdekes, ilyet már többször is hallottam – egy alfahím csak addig nézi le a barátnője sportját, míg ki nem próbálja. Nagyon elkeserítő lehet egy ilyen hozzászólás. Olyat is hallottam már, hogy a családtagok cseszegették szegény életmódváltót azzal, hogy ugyan már, mit ugrálsz, inkább elmennél futni vagy csinálnál valami értelmeset, különben sem kell annyit enni.
Noémi, Az Öcsét hozzáállása nagyon tiszteletre méltó! Érdekelt is amúgy ez engem, hogy ő mit gondol a Pilatesről szívesen csinálja-e. Pacsi Nektek!
By: fredyoong on 2010. October 28.
at 14:41
Jó kis írás!!!
És nagyon tetszett amit a Vőlegény írt!!! “a sikeres párkapcsolat egyik titka az, hogy a felek nem áldozzák fel a szenvedélyüket azért, mert a másik fél azt esetleg nem propagálja. Ha egyikük legkomolyabb céljai és vágyai a másik szemében nevetségesek, vagy irritálóak, akkor arra a párkapcsolatra lehet is önteni egy nagy vödör hideg vizet.”
ez persze nemcsak a mozgásra igaz, de arra is, nagyon. EZ nálunk így van, egész más az ízlésünk de mivel nem együtt űzzük, nincs gond belőle.
By: Kriszta on 2010. October 28.
at 22:50